Etyek Fejér megye északkeleti peremén, az Etyeki dombság kezdetén, a Zsámbéki medence szélén, Budapesttől 26 km-re fekszik. A környék szőlőtermesztő kultúrája több száz évre nyúlik vissza. Már a rómaiak idejében is foglalkoztak szőlőműveléssel ezen a területen, a szőlőtermesztés hagyományait azonban csak a törökök kiűzése után, az 1700-as évek elejétől kezdve ismerjük. 1715-ben 13 kapás, 1720-ban pedig már 28 kapás szőlőt műveltek. 1720 és 1770 között 112 német családot telepítenek a községbe. Würtenbergből főként parasztok jöttek, akik felszántották a letarolt földeket, irtották az erdőket és néhány évtized alatt virágzott a szőlőtermelés és a mezőgazdaság Etyeken. Fő szőlőfajtaként a hosszúcipkájút termesztették, amelyet németül Schlampernek, sőt Etyeken Frechschlampernek (pimasz lomposnak) neveztek. Az 1800-as évek elején elterjedt és elfogadottá vált az ún. bérleti rendszer. Ezekben az évtizedekben egyre nagyobb területeket telepítettek be szőlővel. Az 1836. évi felmérés 266 hold és 999 négyszögöl szőlőt jegyez le. A kedvező piaci feltételek következményeképpen, az 1860-as évek közepétől a községben jelentős művelési ág a szőlőművelés. Ebben az időszakban egymás után épülnek az etyeki és sóskúti kőből rakott pincék, melyek jelentős része most is fellelhető, használatban lévő. Történelmi jelentőségű az ez időtájt kialakult egyedi pinceegyüttes, a Körpince, illetve a Kecskegödör és a Sóskúti úti pincesor. Fejlődtek a szőlőtermelés, szüret és feldolgozás speciális eszközei, monumentális, ma is működőképes bálványsajtók készültek. Az etyeki bort – felfedezve annak kiváló tulajdonságait pezsgő készítéséhez – a századforduló után szinte kizárólagosan Törley József budafoki pezsgőgyára vásárolta fel. Kialakult a borkereskedelemből élők csoportja, a borügynökök a pezsgőgyártáshoz szükséges alapanyagot közvetítették a termelőktől a felhasználóhoz. Etyek gazdasági életében a szőlőtermelés jelentős szerepet játszott, 1940-ig az etyekiek 600 ha-on telepítettek szőlőt. 1946 márciusában Németországba telepítették a német lakosság 83%-át. A kitelepítés miatt a szőlőkultúra is válságba jutott. 10 év alatt 700 kat. hold szőlő pusztult ki, 960 pincéből közel 500-at lebontottak, s a vagyont érő faprésekből néhány tucat maradt csak hírmondóként. Az 1955-ös év hozta meg a fordulatot, amikor is megalakult a Hungarovin Borgazdasági Kombinát etyeki célgazdasága a hajdan virágzó etyeki szőlőkultúra rekonstrukciójára. Ebben az időszakban a szőlőtermelést Etyeken csak a szőlőgazdaság jelentette. 1957-58 között alakult ki a jelenlegi gazdasági terület, melyben 1000 ha-t megközelíti a szőlőfelület. Az 1980-as évek telepítéseinek, illetve a fajtaváltásnak köszönhetően elindult a minőségi bortermelés. Etyek és környékének jellemző szőlőfajtái a Chardonnay, Sauvignon Blanc, Pinot Noir, Szürkebarát, Királyleányka, Olaszrizling, Rajnai rizling, Zöldveltelini, Pinot Blanc, Cserszegi fűszeres. A Bicskétől Pákozdig húzódó 1600 ha-nyi szőlőültetvény 1990-ben emelkedett borvidéki rangra. Az Etyeki Borvidék megnevezést az 1997. évi bortörvény Etyek-Budai Borvidékre változtatta. A borvidék területe két részre oszlik:

Etyeki körzet: Bicske, Csabdi, Etyek, Kajászó, Nadap, Pákozd, Pázmánd, Sukoró, Vál.

Budai körzet: Budajenő, Budakeszi, Pilisborosjenő, Telki, Üröm, Tök.

Etyek környékének adottságai szinte megegyeznek Champagne-éval azzal a különbséggel, hogy itt nincs fagyveszély, s hosszú idők óta nem volt jégverés sem. A viszonylag szeles, kevés csapadékkal és bőséges napsütéssel jellemezhető klíma, valamint a löszös, mészköves talaj karakteres, savas borok készítésére rendelték a területet.